Népi hívogató

Nem tudom, hogy mi a neved,

Hívjalak tán’ ELEMÉRnek?

Talán GERZSON, bármi áron,

Adja Isten, kitalálom!

Ha csak PÉTER, halld, hogy kérlel,

Lelkem minden erejével.

Ó, hát IMRE, gyere ide,

Ülj le szívem közepibe!

Vagy ha nem jó kedves ÁRON,

Feküdhetsz fehér dunyhákon.

Kelj fel JANCSI, itt az idő,

Bánom is én, lehetsz REZSŐ!

De most már szívem, BENEDEK,

Ebbe belegebedek!

Mondd, hogy érzed Te is, BALÁZS,

Hogy a szíved csupa parázs.

S napról-napra, Te is HUGÓ

E parázstól leszel lángoló.

Kértem az Istent, tudod-e, PÁL?

S lám csak a végzet rádtalál.

Most már érted, te is BENŐ,

Így ennyi mára elegendő.

Fejem álomra lehajtom,

S veled álmodom, SÁNDORom!

 - 2010.03.29. -