A történet rém egyszerű, egy középiskolai diáklány találkozik azzal, aki sosem használt szívét megdobogtatja, a nagy ővel - a herceg fehér ló helyett ezüst Volvóval jár persze. Kell ennél több egy fiatal csitrinek? Mivel szellemi színvonalam nem áll messze ettől a kortól, határozottan állíthatom, hogy nem!

A misztikus thriller effektusokkal tarkított szerelmes-mese a rózsaszín vámpírok és a masnis halál képét hozza a lapokra. Az eddig ismert teóriák, dogmák ha úgy tetszik megdőlnek, a fényben járás már nem csak Penge kiváltsága, és Louihoz hasonlóan nemhogy nézegetik a vámpírok a feszületeket, de van sajátjuk is. Amolyan családi örökség a papától. Iskolába járnak és imádnak vezetni, vegetáriánus létükre nem a zöldségest, hanem szarvast szívnak. Ők a vérszívók könnyűdrogos fajtája, akik nem mennek keményebb szerre, és ellenállnak a heroin csábításának. Még akkor is, ha az éppen egy lány vérében fortyog. Sőt, az egészséges élet mintaképeiként a család az első és a sport sem marad ki az életükből.

Ezeken a diáklányosan esendő szívügyeken túl, amik limonádé-érzékeny lelkemet éppúgy elvarázsolják, mint a nagyszerű leírások és hősnő szarkazmusa és esetlensége, igenis sok mondanivalóval rendelkezik a könyv.

Egy sor emberi kérdés és gondolat, eszmefuttatás és tetteink következményének latolgatása. A gyerek és a szülő oldala keveredik – mert az a kérdés hogy ki is a felelősségteljesebb, és hogy egy sok éve tizenhét éves már mennyire nem mint egy tizenéves gondolkodik. Az önfeláldozás misztériuma szellemi és fizikai síkon. Ez mind egy könyvben, két emberben, és így természetesen benned is, kedves olvasó.

Azzal, hogy bár sok minden hajthatja az embert (vagy vámpírt) az életben az ösztöntől a becsvágyig, nem szabad elhagynunk emberi mivoltunkat. Nem válhatunk szörnyekké sem úgy, hogy embert ölünk, sem úgy, hogy valakinek fájdalmat okozunk. Ez az interjúi küszködés jelenik meg Edward jellemábrázolásában is, aki jó pár évtizede akar megbékélni magával és sorsával.

Szellemi mazochizmusával ellenáll Bellának. Először persze ott a lehetőség, hogy a lány finom falat legyen, és máris értelmet kap a borítón pirosló kísértést jelentő alma. Az eddig sem egyszerű tényállást tovább nehezíti a kétoldalú vonzódás, ami egyre közelebb sodorja autón innen és túl a párocskát. A kérdés másik fele pedig az, hogy van-e joga a saját önzése miatt elvenni egy ember életét, és magához láncolnia. A kérdés végül megoldódni látszik, és már-már megkönnyebbülve várjuk azt, amikor a kristályeső vagy hasonló emelkedett hangulatú kép örökre egymáshoz rendeli a fiatalokat, akkor a nélkülözhetetlen gyújtópont akciót is hoz a történetbe.

Megjelenik az érem másik oldalát jelentő háromfős falka, akik nem hivatottak a lélek békéje miatti apró önfeláldozásra – arra, hogy nem vadásznak emberre. És természetesen mivel mindig a fa tetején levő alma a legédesebb, a Nyomkövető mindent elkövet, hogy évszázados unalmát kicsit elfelejtse a sportvadászat szenvedélyével. Persze ha a végén lehetőség van egy különleges trófea és egy jó vacsora megszerzésére, az sem hátrány.

De nem kell aggódni, hiszen a tökéletes és minden helyzetben kiválóan teljesítő királyfi és a család megoldja az ilyen kényelmetlen helyzeteket is. A végén persze ott van az amerikai lét elengedhetetlen bál-eleme is, aztán Hamupipőke akinek csak az egyik lábán van cipő (a másikon gipsz) és a Vámpírherceg kikeringenek a holdfénybe.

Mortisha Greatmoore